Őszinteség vagy bántás? Hol húzódik meg az a bizonyos vékony határvonal?

Bántottak már meg téged azzal, hogy „Én csak őszinte vagyok!”?

Itt az ideje eligazodni, hogy meddig beszélünk őszinteségről és mettől bántásról.

Elhangzott egy beszélgetés alkalmával:

– „Ha találkozok egy ismerőssel és azt mondom neki, hogy „De jól nézel ki!”, amikor nem is úgy gondolom (mert pl. meghízott), akkor hazudok, nem vagyok őszinte.

Azt kellene mondanom, hogy „De meghíztál!”, mert akkor lennék őszinte. Akkor viszont megsértődik.”

– „Miért kell bármit mondanod a súlyáról? Mi lenne, ha nem mondanál semmit?”

– „Akkor eltitkolnám az igazságot és megint csak nem lennék őszinte. Ez a kegyes hazugság.”

– „De kérdezte egyáltalán a véleményed?”

Talán itt indulhatunk el azon a vékony határvonalon, ami elválasztja az őszinteséget a bántástól.

Az őszinteség lényegében azt jelenti, hogy hűek vagyunk önmagunkhoz, és őszintén fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket és meggyőződéseinket. Egy olyan alapvető érték, amely az egészséges kapcsolatok, a személyes fejlődés és az önismeret sarokkövét képezi.

Számodra mit jelent az őszinteség?

Vannak azonban esetek, amikor álarcként használják, hogy szándékosan kárt okozzanak másoknak. Az emberek néha alkalmazzák a „Csak őszinte vagyok!” kifejezést védekezési mechanizmusként a bántó szavak vagy tettek igazolására.

Tapasztaltál már olyan helyzetet, amikor valaki az őszinteséget használta arra, hogy megbántson? Milyen érzéseket keltett benned, és hogyan reagáltál rá?

Éppen ezért figyelembe kell venni a szavak mögött rejlő szándékot. Az őszinteségnek a pozitív változásra, a kapcsolatok javítására, a növekedés elősegítésére vagy mások segítésére való vágyban kell gyökereznie, nem pedig a rosszindulatból vagy a személyes kielégülésből származnia. A szándék soha nem lehet az, hogy megbántsunk vagy lekicsinyeljünk valakit. Az őszinteségnek álcázott sértésekből hiányzik az építő elem, és kizárólag károkozásra irányulnak.

Kulcsfontosságú, hogy úgy közöljük az igazságunkat, hogy közben figyelembe vesszük mások érzelmeit és sebezhetőségeit is.

Azok, akik az „Én csak az igazat mondom!” kifejezést használják mások bántására, gyakran alacsonyabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek -jó hír azonban, hogy ez fejleszthető! Előfordulhat, hogy nehezen tudják felismerni vagy átérezni szavaik vagy tetteik másokra gyakorolt érzelmi hatását.

Lehet őszintének lenni anélkül, hogy durvák lennénk. Találhatunk kedves és figyelmes módot igazságunk közvetítésére, miközben megőrizzük mások méltóságát és érzéseit.

Az őszinteség nem igazolhatja a kegyetlenséget. A hitelesség azt jelenti, hogy őszintén fejezzük ki magunkat, míg a kegyetlenség szándékos fájdalmat okoz. A kettő megkülönböztetése elengedhetetlen az egészséges kapcsolatok fenntartásához.

Az őszinteség nem csak a beszédről szól, hanem a hallgatásról is. Tudjunk csöndben maradni akkor, amikor senki nem kéri a véleményünket, amikor nem tudunk építő jellegű visszajelzést megfogalmazni, amikor csak bántanánk a másikat.

A te kommunikációdban hogyan jelenik meg az őszinteség?

Az őszinteség kétélű fegyver lehet. A szavaknak súlyuk van, és felelőtlen használat esetén jelentős érzelmi károkat okozhatnak. Alapvető fontosságú, hogy mérlegeljük a lehetséges következményeket, mielőtt bántó kijelentéseket mondunk.

Ne feledd, az igazi őszinteség hidakat akar építeni, nem pedig felégetni!